Fáradt esténk főhíreként mindenféleképpen a Díszmagyar Kanadában témát tálalnám. Nevetséges, hogy egy ilyen ártalmatlan embertől rettegnek a juharleveles ország vezetői, ugyanakkor azt is meg kell említenünk, hogy díszmagyar barátunk is felnőhetne már.

Ha már az utcai pajzánkodásnál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy az adatvédelmi biztos is fél. Igaz ő nem a díszmagyaroktól, hanem a magukat kevésbé hasznosnak érző honfitársaink személyiségi jogainak sérüléseitől. Igazán szép és nemes cselekedet mindkettő, viszont folyton az jár a fejemben, (és bár zsendülő koromban megtanultam, hogy a történelemben nincsen "ha", max haha) hogy mi lett volna, ha a Zsanett ügy idején is videóznak a biztosurak. Talán fény derülhetett volna Zsanika kislányos vízióinak legsötétebb részleteire is, és abban is biztos vagyok, hogy Kovi sírva könyörgött volna a felvételért. Vagy sem.

Kevenc politikusom, Ledvai Ildikó szerint Viktorka lélekgyilkos. Ez esetben ne tekintsünk el attól, hogy Ildikó pedig illúzióromboló, hiszen már az sem mindegy, hogy ki miként gondol a megélhetésére:

Kettős látásmód árnyékolja be az országot, mondta Lendvai Ildikó. Egy felmérés szerint a családok 15 százaléka látja úgy, hogy nem él meg jövedelméből, 85 százaléka a familiáknak viszont úgy érzi, hogy elboldogul a keresetéből. Ám ha ezektől a familiáktól azt kérdezték, magyarázta az MSZP frakcióvezetője, miként vélekednek más családok megélhetéséről, akkor azt becsülik, hogy 66 százalék nem jön ki a befolyó pénzekből. Azaz Lendvai szerint senki nem a reális helyzetből indul ki. Az a politikai erő, amelyik pedig gerjeszti ezt a hangulatot, egyszerűne lélekgyilkos. (Ez a Fidesz lenne.)
(forrás)

Ez azért szomorú, mert Ilidkó drága megint csak azzal jön, hogy mindenki szar, csak ő a fasza csaj. Ehhez kapcsolódóan még úgy érzem, meg kell hogy mutassam a nap képét, ahol Feri Ildikó hűs árnyékában pihen. Hát nem idilli?

A másik kedvencem, diákkori nagy szerelmem, akit hajdan Istennőnek tekintettem, mindenki Ágija szeptembertől újra elkezdi űzni az ipart. Ezúton szeretnék a nyári hónapokra hónaljszagmentes, fagyiban gazdag jó pihenést kívánni, illetve szívből remélem, hogy szeptembertől újjult erővel vetheti bele magát a mélybe.

Végezetül, aki esetleg még nem fáradt volna le, annak ajánlom az ország totóját, illetve egy tanulságos olvasmányt a legelvetemültebb állatfajáról, az emberről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.